Mi az elsődleges pulmonalis hipertónia
Újdonságok a pulmonális artériás hipertónia kezelésében Metaanalízis igazolja a szerek túlélést javító hatását. A PAH továbbra is súlyos, progresszív kórkép alacsony túléléssel, de mi az elsődleges pulmonalis hipertónia három alapvető gyógyszerosztály mindegyike tartogat új szereket a közeljövőre.
A számos új készítmény mutatja, hogy jelentős kutatások zajlanak a pulmonális hipertónia területén, magas vérnyomás és angina pectoris kezelés hogy ez a kutatómunka eddig feltáratlan tudományos információkkal és a betegek jobb kezelésével kecsegtet. Karlócai Kristóf Pulmonális hipertóniáról PH akkor beszélhetünk, ha a tüdőartériákban a jobbszív-katéterezéssel mért átlagnyomás 25 Hgmm fölé emelkedik.
Egy ritka betegség, amit mozgáskor föllépő légszomj jelez
Ilyen értékek mai ismereteink szerint terhelés hatására egészségeseknél is előfordulhatnak, de legtöbbször kóros állapotot jeleznek: a tüdőerek falának megvastagodása vagy a fokozott értónus állhat a hátterükben. Az egészségesek és a sportolók kisvérköri keringését számos tanulmány vizsgálta, és jelenleg is zajlik a normál értékek keresése. Nincs ma egységes kép a terhelésre adott fiziológiás válasz mértékéről, de a nyugalmi körülmények közötti nyomásemelkedést jól fel tudjuk használni a diagnosztikában.
Amikor a tüdőartériák hipertóniája a tüdő vénás oldalán kialakult nyomásemelkedés kompenzálása, a szükséges transzpulmonális gradiens fenntartása érdekében jön létre, a betegséget posztkapilláris PH-nak nevezzük.
Ennek mechanizmusát a terápiás következtetések miatt is el kell különíteni a csak artériás oldalon észlelhető artériabetegségtől.
Molnár Dóra, kardiológus A kis vérkörben megnövekedett vérnyomást nevezzük pulmonális hipertóniának. A kóros értékre szívultrahang-vizsgálat mérési eredményei alapján lehet következtetni. Pontos mérésre speciális szívkatéterezéssel van mód, de erre ritkán van szükség. Élettani háttér: a keringésről Az emberi keringés kis- és nagyvérkörből áll. Egészséges felnőttekben a bal kamrából az aortán keresztül a test valamennyi pontjára eljut nagyobb majd kisebb verőereken artériákon át a hajszálerekig kapillárisokig az oxigénben gazdag vér, itt a szövetek felveszik a működéshez szükséges oxigént és leadják a salakanyagként termelődött széndioxidot.
Jobbszív-katéterezéssel meghatározhatjuk az ún. A PH 15 Hgmm-es érték fölött posztkapilláris, 12 Hgmm szomatikus betegség hipertónia prekapilláris, a kettő közötti átmeneti zónával. A posztkapilláris PH hátterében leggyakrabban szívelégtelenség, esetleg a mitrális billentyű szűkülete áll.
A prekapilláris PH hátterében hipoxiás tüdőbetegségek COPD, intersticiális betegségek, fibróziskrónikus tüdőembóliás PH és ritkább állapotok állnak, de lehet önálló tüdőartériás betegség is, amit pulmonális artériás hipertóniának PAH hívunk. A PAH előfordulhat családi halmozódásban, társulhat bizonyos fogyasztószerek szedéséhez, kötőszöveti betegséghez, HIV-fertőzéshez, krónikus májbetegség miatti portális hipertóniához, veleszületett szívbetegséghez, skisztoszomiázishoz, krónikus hemolitikus anémiához, illetve lehet újszülöttkori eredetű.
A PAH hátterében jelentős érelváltozások, mi az elsődleges pulmonalis hipertónia közepes méretű artériák falának megvastagodása állnak, és a megvastagodás mindhárom érfalrétegre kiterjed. A pontos diagnózis sokféle vizsgálatot igényel, hogy a fenti csoportokba a beteget be tudjuk sorolni.
Ezeket a vizsgálatokat PAH-centrumokban lehet elvégezni, mert értékelésükhöz a ritka betegségben való jártasság szükséges. Különösen sok buktatója lehet mi az elsődleges pulmonalis hipertónia invazív nyomásmérésnek. Ugyancsak mi az elsődleges pulmonalis hipertónia centrumok tudnak optimális terápiát javasolni a betegnek, közéjük tartoznak a nagy hatású, kb.
A specifikus pulmonális vazodilatátorok aránylag friss, a kezelésben jelentős hatású szerek. A szájon át szedhető készítmények száma ez idő alatt növekedett, a terápiás választék szélesedésével egyre több betegnek jelenthetnek kevesebb panasszal, nagyobb terhelhetőséggel, ritkább kórházi felvétellel, jobb prognózissal járó életet. Meg kell azonban keresni a pulmonális hipertóniások közül azokat, akiknél az artériás komponens a döntő PAHakiknél a gyógyszeres vazodilatáció sem keringésromlást nem hoz létre, sem a hipoxiát nem súlyosbítja, akiknél tehát ezeket mi az elsődleges pulmonalis hipertónia készítményeket jó eredménnyel alkalmazhatjuk.
Jelenlegi és új kezelések A véletlen besorolásos vizsgálatok leggyakoribb primer végpontja a funkcionális állapot, illetve a klinikai romlás ideje, és csak újabban, hosszabb távú vizsgálatokban használják a túlélést.
Ennek elsőrendű oka a betegek alacsony száma: nagy túlélésvizsgálatokat nehéz megszervezni. A jelenlegi kezelések eredményességét legjobban egy metaanalízis szemlélteti. A es metaanalízis csaknem mindegyik vizsgálatában a kezelt betegek jártak jól az irodalmi hivatkozások az eredeti cikkben találhatók meg Ezen adatok birtokában adjuk ma a betegeknek a bevezetett pulmonális vazodilatátor szereket.
Pulmonális artériás hipertónia
A terápiás sikerek ellenére azonban a PAH ma is progresszív, súlyos betegség. A modern terápiák korában is elmarad a betegek túlélése az NIH-regiszter alapján becsült túléléstől A pulmonális hipertónia a gyógyszerkutatás egyik forrongó területe, ahol évről évre számos új molekula vizsgálata zajlik, nemritkán kudarccal, de szerencsére néhány esetben egészen a klinikai bevezetésig tartó sikerrel.
Így nemcsak a mai, hanem a jövőbeli betegeket is reménnyel töltheti el a nagy kutatási aktivitás. A PAH gyógyszereinek hatásmechanizmusa A PAH nem homogén csoport, de a patogenezisben sok hasonló vonást fedezhetünk fel az egyes alcsoportok között. A pulmonális erek vazokonstrikciója és átépülése remodelling genetikai okok, gyulladás és a Ca-jelátvitel változása miatt alakul ki. Felbomlik az egyensúly a vazokonstriktív és a vazorelaxációs tényezők között.
A mai klinikai gyakorlatban alkalmazott szerek hatásmechanizmusuk szerint három fő csoportba sorolhatók. Az endotelinreceptor-gátlók ERA a nagy vazokonstriktor aktivitású endotelin hatását függesztik fel.
Milyen betegség a kisvérköri magas vérnyomás?
A prosztaciklin úton ható szerek közé soroljuk a prosztanoid készítményeket, tehát az a 2 fokú magas vérnyomás gyógyítható sejtek által termelt hatékony vazodilatátorokat és az IP receptor agonistáit. Mindhárom mechanizmus készítményeit felhasználjuk a mai klinikai gyakorlatban.
Ezek a koronavírus tünetei és szövődményei Hirdetés Akinél föllép ez a betegség, és emelkedik a kisvérköri nyomás, annál először a kisebb artériák fala vastagszik meg, majd ez a nagyobb artériákra is átterjed. A véráramlás csökken, kevesebb oxigén kerül a vérbe, és ezáltal a szervezetbe is. A PAH következménye — mivel a szívnek nagyobb munkát kell kifejtenie, a jobb szívfél megnagyobbodása, a "cor pulmonale".
A gyógyszerek alkalmazására négyévente rendeznek WHO-konferenciát, ahol megújítják az ajánlásokat. A legutóbbi konferencia Nizzában volt ban. Az elfogadott kezelési algoritmus továbbra is elsősorban a funkcionális állapot függvényében kínál különböző terápiás erősségű gyógyszereket. Közülük néhánynak a piacra kerülése hazánkban is még ebben az évben várható.
A pulmonalis hypertoniák három csoportra oszthatók aszerint, hogy hol indul meg az érellenállás fokozódása 6.
Az új prosztaciklinkészítmény eredményei még közlés alatt állnak, így ez a szer az ajánlásban nem szerepel. A mai ajánlás már magas szinten tartalmazza a szekvenciális kombinációs kezeléseket, amelyek a betegség progressziója esetén jelentenek igazolt, hatékony megoldást, bár súlyos kiindulási helyzetben az azonnali kombinációs kezelést is egyre több centrumban alkalmazzák.
A WHO as nizzai terápiás ajánlása a pulmonális hipertónia kezelésére Foszfodiészterázgátlók A PDE5I csoportban jelenleg itthon két készítmény, a sildenafil és a tadalafil áll rendelkezésre. A tadalafil nem új szer, de hazai elérhetősége csak a közelmúltban valósult meg, ezért újnak számít az orvosok és a betegek körében is; óta szerepel a PAH-ajánlásokban. A sildenafiléhoz hasonló a hatásmechanizmusa, de felezési ideje hosszabb, így használatának fő terápiás előnye a napi egyszeri adagolás, ami elegendő a jó klinikai hatáshoz.
Pulmonális hipertónia: magas vérnyomás a tüdőerekben
Ezzel a gyógyszerszedési arány jelentősen javul. A tadalafil terápiás eredményességét részletesen vizsgálták. A PHIRST vizsgálatba PAH-beteget vontak be, akik 16 hétig placebót, illetve 2,5 mg, 10 mg, 20 mg vagy 40 mg tadalafilt szedtek; 40 mg-os napi adag mellett a primer végpont, a 6 perces járástávolság szignifikáns, 33 m-es növekedését érték el.
Fejfájás, izomfájdalom és kipirulás ritkán jelentkezett. Szintén az NO-csoportba tartozik a riociguat, a szolubilis guanilát-cikláz sGC stimulátora, amelynek hatása NO-hiányban is érvényesül. A vizsgálatban 12 hét alatt a 6 perces járástávolság a 3×2,5 mg-os csoportban szignifikánsan, 30 m-rel nőtt, ami a placebocsoport 6 m-es csökkenését figyelembe véve 36 m-es javulást jelent.
A leggyakoribb mellékhatás a kb.
A vizsgálatban CTEPH-beteg 6 perces járástávolsága 46 m-rel javult a placebóhoz képest 16 hét alatt. A betegek döntő része 3×2,5 mg-os, illetve 3×2 mg-os adagot tolerált, de volt, aki 3×0,5 mg adag fölé már nem bírt jutni mellékhatások miatt. Krónikus tromboembóliás pulmonális hipertóniában riociguat hatására a 6 perces járástávolság 46 m-rel javult a placebóhoz képest 16 hét alatt.
Módosított ITT analízis.
Újdonságok a pulmonális artériás hipertónia kezelésében
A görbéken a mérésben részt vevő betegek száma szerepel. Endotelinreceptor-gátlók Két gyógyszerünk tartozik ebbe a csoportba: a bosentan és az ambrisentan. Elsősorban a bosentannal van igen széles körű klinikai tapasztalat.
Hatékony szer, de kényelmetlenséget jelent a havi kötelező transzaminázvizsgálat, amit a nem ritka májkárosító hatás indokol. Az új szerek közül a legnagyobb várakozás az új endotelinreceptor-gátló macitentan bevezetését előzte meg.
A szer III. A szöveti penetrációja a bosentanénál jobb, hosszabb a kötődési ideje. Ezért nem szükséges naponta kétszer szedni, elegendő napi egy adag bevétele, ami jobb gyógyszer-adherenciát biztosít.
A betegek csaknem egyenlő arányban kaptak placebót, illetve naponta egyszer 3 mg vagy 10 mg macitentant. A primer végpontot az alapbetegség romlásáig eltelt idő jelentette. A másodlagos végpont is több tényezőből állt össze: a 6 perces járástávolságból, a funkcionális állapotból, a PAH miatti kórházi felvételből és a bármely okú halálozásból. A végpontokat független bizottság véleményezte, illetve hagyta jóvá.
Mellékhatásként leggyakrabban fejfájás, nazofaringitisz vagy anémia lépett fel. Az endotelinreceptor-antagonista csoportra jellemző gyakori transzaminázemelkedés a macitentan hatására egyáltalán nem volt észlelhető.
Ezek az adatok reményt adnak arra, hogy klinikai sikereink megszaporodnak majd a macitentan bevezetése után. Az epoprostenol a legrégebbi és a legsúlyosabb, NYHA IV-es funkcionális állapotban mindmáig egyeduralkodó készítmény.
Adagolása tartós, folyamatos 24×7 vénás perfúziót igényel. Emellett jelentős kényelmetlenség, hogy a szert már egynapos újratöltési gyakoriság mellett is hűteni kell, mert szobahőmérsékleten bomlékony. Hűtés nélkül legalább napi kétszeri friss adag elkészítése szükséges.
